Szerintem a XXI. században badarság lenne azt gondolnunk, hogy nem.
Két szempontból szeretném ezt a kérdést megközelíteni. Az egyik nagyon személyes és élményeken alapul.
Vidéken nőttem fel a hetvenes és a nyolcvanas években voltam kis gyerek. A szomszédunkban olyan család lakott, akik szarvasmarhákat tartottak otthon és minden nap kihajtották őket a legelőre. Esténként a házunk előtt ballagtak haza és közben csorgatták a nyálukat, mert kérődztek. Személy szerint nagyon féltem tőlük, de azért kíváncsi voltam minden este arra, hogy a tőgyükből hogy feji ki a tejet a szomszéd Annus néni.
Ezt gyerekként nagyon érdekesnek találtam és furcsának is, de hamar megszoktam. A szomszéd néni minden este megkínált frissen fejt tejcivel. Volt egy külön bögrém náluk, ami csak az enyém volt és Annus néni minden este megmerítette a kannában a kis bögrémet és boldogan ittam a fehér nedűt. Ma is emlékszem a finom ízére és a friss tej illatára.
Nem vagyok már tejívó ember és tejterméket sem fogyasztom, de arra határozottan emlékszem, hogy teljesen más minősége volt az akkori tej és tejtermékeknek. Nem lehet összehasonlítani a mai termékekkel.
Gondolom nem csak nekem voltak hasonló élményeim és ,akik annyi idősek, mint én vagy egy kicsit régebb óta idősek, azok biztosan rendelkeznek ilyen emlékekkel. Gondolom, hogy néhányan emlékeznek még arra, amikor az epernek eper íze volt és a paradicsom is egy zamatos, illatos zöldségként került az asztalunkra. Vagy, ha az édesanyám leszedte a friss zöldpaprikát, amit a kacsazsíros kenyérhez ettünk, akkor az egész lakás paprika illatban úszott. És sorolhatnám végtelenül sokáig ezeket az élményeimet, de nem érdemes. Ma már más a helyzet.
A minőségi élelmiszer gyártás helyett a mennyiségi élelmiszer előállítás jött a divatba.
Ennyi egyen paradicsomot és sárgarépát, amit most lehet kapni a boltokban régen nem lehetett vásárolni. Nagyjából ezek a sárgarépák még földet sem láttak és úgy kerülnek az emberek vasárnapi húslevesébe. A paradicsomok pedig hetekig sem romlanak meg, nem kezdenek el penészesedni vagy rothadni. Furcsa világ ez, de sajnos ez van.
Ha nem lennének ezek a dolgok tudományosan is bizonyítva, akkor is a józan paraszti eszemre hallgatva tudnám, hogy valahonnan szükséges pótolni a kieső vitaminokat és ásványi anyagokat.
A második szempont ahonnan szeretném megvilágítani ez a témát az pont a tudományos rész.
A Gödöllői Agrártudományi Egyetem (ma: Szent István Egyetem) kutatói dr. Márai Géza professzor vezetésével, 1966-tól kezdődően 40 éven át vizsgálatot végeztek arról, hogy a talajban, majd a növényekben mennyi tápanyag, vitamin, ásványi anyag található.
Közel azonos értékeket írtak le, mint amit ez a táblázat is tartalmaz:
Nem lehet sajnos jól látni, de az interneten rá lehet keresni a hivatalos verzióra, ahol jól látszik.
Annyit szeretnék még elmondani, hogy mivel minden alapvető élelmiszerben csökkent a vitamin és az ásványi anyag tartalom, ezért véleményem szerint szükséges a táplálékunk kiegészítése. Lehetőségeinkhez képest ezt jó minőséggel tegyük meg és olyannal, ami természetes.
Szeretnél többet olvasni a blogomon, akkor iratkozz fel jobb oldalt a hírlevélre.
Ha szeretnél segítséget kérni tőlem ide írhatsz:
ancsuszka111@gmail.com
Ha további információra lenne szükséged, gyere ide:
https://www.facebook.com/eletmodvaltasforeverrel/
Vitalizáló, méregtelenítő termékek itt:
http://eletmodvaltas8.webnode.hu/
Kommentek